2013. november 25., hétfő

ZENEDOBOZ

Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért fontosak körülöttünk a dalok, hiszen az igazán nagyok örökre beleülnek a fülünkbe, bebújnak a bőrünk alá, befészkelik magukat a szívünkbe, életünk részévé válnak. Megnyugtat, elrepít, dühöt csillapít, vagy akár fokoz, adrenalint pumpál, energiát ad, továbblendít, elérzékenyít, lélekbe markol, összeborulást generál, szeretkezünk ezekre a hangokra, segít megélni, átélni, túlélni, szívek törnek össze, vagy épp’ ragasztatnak meg közben és a sorolást a végtelenségig lehetne folytatni. A zene konzervál, fiatalít, megörökíti és kimerevíti a pillanatot, lefagyasztja és kiolvasztja az érzést.
A hanghordozó matériájától függően – bakelitbarázda, magnószalag, kazetta, égetett cédé, vagy éppen tömörített hangfájl, bitráta– már az egyetemes történelem részévé is vált. Nem csupán a zenetörténet, ill. történelem technikai aspektusából szemlélve, hanem az egyénekre és közösségekre gyakorolt hatását tekintve is.

Meggyőződésem, hogy a könnyűzenének súlyosabb hatása van a látásmódunkra, mint az iskolai okításnak, az irodalomnak, filmeknek, politikai eszméknek. A zene a világkultúra része, úgy van jelen, hogy észre sem vesszük, csak szólt valami az autóban majd pár perccel később már azt fütyörésszük, miközben a bevásárlókocsit toljuk. És nem mindegy, hogy mit fütyörészünk. Hiszem, hogy nyíltabb, közvetlenebb, pozitívabb lenne a nemzet lelki beállítódása, szemléletmódja és attitűdje, ha innen indult volna a Beatles, vagy ha itt robbant volna a punk rock.

Álljon itt egy viszonylag rövid keresztmetszet az általam legfontosabbnak vélt korszakokról, kiemelve a legfontosabb előadókat, mindenféle elfogultság nélkül felkelteni az érdeklődést néhány roppant kreatív, tömény, energikus műfaj iránt, amiknek akkor még címkéje sem volt, amivel elsőre be lehetett volna skatulyázni.

Legyen ez, afféle töri fakt arról, milyen az, amikor egy harminc évvel ezelőtti gyűlölt dalból napjainkban már bársonyos reklám-zene lesz, milyen az, amikor az undergroundból jön a napfény és onnan érintjük meg az eget, milyen az, amikor egy-egy lemez olyan életvezetési tanácsokkal lát el minket, amilyeneket talán csak Yodától hallhattunk.

Magam sem éltem a következőkben sokat emlegetett hetvenes években, ill. a nyolcvanasokban is épphogy csak, viszont itt vannak azoknak a kreatív energiáknak és érzéseknek a gyökerei, melyek a mai napig irányt mutatnak. Érdemes-e egyáltalán a múlttal foglalkozni? Ha az embernek érdemes tudni, hogy hol vannak a gyökerei, honnan-hová jutott, merre tart, ha érdemes néha visszatérni az ősforráshoz és felfrissülni, ha jól esik néha hazatérni a kályha mellé és újra átmelegedni, akkor a válasz nem lehet kétséges. Minél mélyebbek a gyökereink, annál nagyobb fává tudunk növekedni.
  _adam

Tematikusan az alábbi hat szegmens kap helyet a következő bejegyzésekben:

VI. szegmens - A VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZÉNEK NYILVÁNÍTOTT ESZTENDŐ - 1991.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése