2016. február 21., vasárnap

valentin nap

A deadpool végülis valentin napi movie volt hisz’. Kb. 3 hete ebben az esős időben minden második pocsolyában szív formákat vélek felfedezni, csakúgy, mint az útszéli és járdán lévő kátyúfoltozásokban. Mai ebédnél már a rántott hús formájában is. Mi lehet velem, pöcstudja.

deadpool


2016. február 7., vasárnap

"hová tűnnek a kacsák?"



“Én, tudod, New Yorkban lakom, és arra a tóra gondoltam a Central Parkban. Hogy vajon befagy-e, mire hazamegyek, és ha igen, akkor hol lesznek a kacsák. Képzeld, azon spekuláltam, hova mennek a kacsák, ha befagy a tó. Jön egy tag valami kocsival, és elviszi őket az állatkertbe, vagy mi? Vagy egyszerűen elrepülnek?” 

2016. február 6., szombat

Akinek mondanom kéne



Nagyjából ilyesmi van bennem minden elszalasztott pillanatban, minden nem megélt másodperc, minden kihagyott ziccer után, amikor frappánsan szellemesen szeretetreméltót kellene mondanom lányoknak, barátoknak, édesanyámnak, kollégáknak, magamnak…

2016. február 3., szerda

time

azon gondolkodom, hogy nem az életben eltöltött évek számítanak, hanem a tartalom, amikkel a percek fel lettek töltve, át lettek itatva és rögzültek, akár papíron a tinta. és persze az a fontos, hogy a tartalom minél sűrűbb legyen, tapasztalás, kellemes élmények, kaland, ilyesmik. az idő pénz analógiával élve, azt hiszem, a lényeg annyi, hogy minél több zseton legyen a lehető legmagasabb árfolyamú valutából.