apró örömök

 

Ezúton köszönöm a New Order és The Killers zenekaroknak, mert utóbbi előbbitől elcsente a banda nevet, és megajándékozták a világot megannyi kifinomult, csilingelő gitáros, nappali- és hálószoba döngető, christiandior-illatú, érzelemgazdag indie-pop slágerrel.

Köszönet Szájer Józsefnek, amiért kis sztorijával, a partiba hivatalosan nem hivatalos részvételével, férfi orgiával, hátizsákkal, droggal, ormótlan szakállával, ereszcsatornával és vérző kézzel, kijárási tilalmat megszegve megalkotta a mi kis magyar Tarantino jelenetünket, mindeközben rettenthetetlenül bizonyítva, hogy a fidesz így vagy úgy, de szopatja Brüsszelt.

Köszönöm a negatív SARS-CoV-2 teszt-eredményt.

Köszönet az egyik legjobb karácsonyi filmért, a Die Hard-ért és a benne elhangzó, mai napig remekül alkalmazható „le vagy te szarva a felismerhetetlenségig” örökzöld mondatért.

És hálás vagyok, hogy akárhányszor próbáltam, mindig sikerült a túlélés.

telephone

 

advent

 

Kellett hozzá pár tonnányi, éves egységben mérhető idő, míg ráébredtem, annyit panaszkodtam, szorongtam, duzzogtam, hogy végül a panaszkodásba fáradtam bele és akár már két percet is sajnálok ilyesmire. Olyan könnyű és egyszerű panaszkodni és olyan nehéz könnyűnek és egyszerűnek lenni. A futás vagy akár a rajz a dühöt, feszültséget csatornázta el és transzformálta jókedéllyé, viszont egy ideje a hasonló események előtt elmorzsolok egy rövid köszönetet és hálát, amitől már eleve feldobott hangulat kerít hatalmába. Úgy érzem, egyre jobban megy. A futás is, a hálaadás is. Szóval…

Köszönöm, annak a rövid szőke kékszeműnek, hogy bevezetett a szerelembe és soha ki nem hunyó lángot gyújtott szívem mélyén. Már tudom, mire kell figyelnem legközelebb.

Köszönet Post Malone-nak, mert a világsiker ellenére iszonyú kedves srácnak tűnik, és mert pár haverjával, és TravisBarkerrel tökéletesen lazán lenyomtak egy kis jótékonysági Nirvana-tribute-ot a nappalijukban, bearanyozva és feldobva ezzel az első covid-hullám karanténját.

Köszönöm Gabriel Garcia Marquez-nek az egyszerűen cool Bánatos kurváim emlékezete könyv címet és benne a legnagyobb és legszomorúbb tanítást, mely szerint lehetetlen nem azzá válnunk, aminek mások tartanak minket.

Ezer hála Szent-Györgyi Albert honfitársnak és a paprikának az aszkorbinsavért, ami különösen nagy kincs mostanában.

te vagy felelős a saját boldogságodért

 

fotóiddal takaróztam

 

deep talks

 

rupi kaur

 

életképlet

 

forradalom

 

rózsa

 

legyen tánc

 

bocs, hogy késtem

 

vas megye

 

fáintosan

 

boldogtalanság

 

tinder

 

tinder

 

badacsony

 

welcome to the jungle

 

all lives matter

 

levendula

 

popeye

 

brekkenő hőség

 

a bibliát is jobban tudja

 

rinocéroszbőr

 

hiszek a szakirodalomban

scarlett johansson

 

minden veszteség fájdalomba csomagolt megkönnyebbülés

 

lelapítanak az élet banalitásai

 

karantén

 

gianluca vacchi

 

elégett minden

 

Duck Tales

Lányok ajtónyitás után

Van valami misztikusan közös az összes lányban, ahogy ajtónyitás után átadják a kabátot, kibújnak a cipőből, átmozgatják kis lábfejüket, átlépnek a küszöbön, belibbennek a nappaliba, és úgy fordulnak felém, mintha egy visagemodels-kifutón pördülnének éppen, az ilyen apró női gesztusok emlékeztetnek, hogy ne felejts el férfinak lenni, ember, és ha nem tudnám, akkor is az aurájukból áradó lágy fénynyalábok húznának közelebb és vezetnének, akár illatok a vakot, miként kell lágyan, majd hevesen csókolni, harapdálni ajkakat, homlokot nyomni homlokhoz, megillatozni hajfürtöket és orral végig követni vállvonalakat, mélyen szembe nézni, figyelmesnek lenni végig, megkérdezni mit szeretne, feneket paskolni-combot markolni,  hasfallal nekifeszülni, gyertyafényű félhomályból kivezetni és lámpafénynél megcsodálni, úgy bókolni, hogy gyászolom a ledobott kilóidat is, senkinek nem hiszem el, hogy jobban szeret nálam, és az emberi test legkecsesebb formája a női alak, illetve mindig az az egy, aki éppen küszöbátlépés után van, és érzékenynek, érzékinek, romantikusnak lenni, mert ezek kontrasztja emeli ki a férfiasságot a maga kérges kezű, sörszagú, szőrös-szakállas nyersességéből, illetve nem emeli ki, hanem épphogy’ ezek kontrasztja teszi azzá, és azt a buja fülledtséget, amit együtt űztünk, már élném is újra, bár tizenöt perce csak, hogy befejeztük.