Az alábbi eszmecsere az előző folytatása, szintén tumblr-en zajlott.
zsafu írta:
adott egy srác, aki találkozni akar veled az első “szia!” legépelése után. nem vagy egy nyitott személyiség, sose mondasz senkinek igent egy randira 2 mondat, pláne egy szia után, szükséged van egy kicsit több beszélgetésre. de most úgy döntesz, hogy why not? csináljunk valami olyat, amit nem szoktunk. szóval megírod a srácnak, hogy “persze, találkozzunk”. első bökkenő: ő épp a bánkitón van, te nem. tehát halasztjátok a dolgot. második bökkenő: ő épp a volton van, te nem. tehát halasztjátok a dolgot. harmadik bökkenő - te itt már nevetsz: megbeszéltek egy szerdai napot, amikor épp pesten van, de a szerdai nap után pár nappal jön az üzenet, hogy hát máshogy alakult a napja. te már félvállról válaszolsz, hogy ok. de akkor ő bedobja a “most elutazom pár hétre stoppos körutazásra, de ha visszajövök feltétlenül találkozzunk!” dumát. ennyire már te sem vagy naiv, hogy komolyan vedd, szóval egy hiszem, ha látom gondolattal a fejedben válaszolsz, hogy “mindenképp.” persze azóta is találkoztok rendületlenül.adott egy srác, akivel valahogy mindig megtaláljátok egymást, beszéltek egy picit, majd itt kifullad a dolog. persze lehet, hogy ebben közrejátszik, hogy design elméletből doktorált, ez már neked is túl elvont. szóval a lényeg, hogy megint beszélgettek, és a srác bedobja, hogy találkozzatok. igent mondasz, mert már érdekel, hogy milyen, főleg, hogy ennyiszer “belefutottatok” egymásba. ő még aznap akar, de te vidéken vagy, nem érsz rá, megegyeztek egy másik napban. kíváncsiságból megkérdezed, hogy milyen programra gondolt, megcsillan a remény, hogy talán nem sörözésre/fröccsözésre, meg hátha nem csak egyéjszakát akar. persze tévedsz: “sétálhatnánk, megihatnánk egy üveg bort, nézhetnénk filmet, ilyesmi ;). a sétában még benne vagy, de megírod neki, hogy neked másnap dolgoznod kell, így nem érsz rá sokáig. felveti, hogy mivel a batthyány térnél lakik, onnan bármilyen munkahely ideális távolságra van ;). erre te nem dőlsz hanyatt, nem csapod le a labdát, hanem megírod, hogy erre te nem vagy vevő. majd két hét után kapsz egy “na csókolom” üzenetet, mint válasz.adott egy srác. adott egy esküvő. a barátnőd egy éve próbál összehozni vele, ezt az ültetési rend is mutatja. sokat beszéltek, mindketten kispál fanok vagytok, meg lovasi. meg a szokásos magyar alter dolgok. magyar szakos volt az eltén - te is -, tanár. már itt eszedbe juthatna az idézet a kedvenc filmedből: “Just ‘cause some cute girl - jelen esetben boy - likes the same bizarro crap you do, that doesn’t make her - him - your soul mate.” táncoltok, ő megcsókol. fura helyzet, te másnap nem is nagyon tudsz vele mit kezdeni. eltelik egy kis idő, minden posztodat lájkolja az instán, majd elkezdtek beszélgetni. rengeteget. elmentek egy kiscsillag koncertre, ott is minden szuper, jól érzitek magatokat. nálad sem szólalnak meg a vészharangok, hogy az egész túl jó. ráadásul amikor elváltok, felveti a következő hetet, mint lehetséges találkozót. még konkrét napot is megbeszéltek. aztán persze lemondja, újabb napot jelöl meg, majd azt is lemondja és ez egy héten át megy, míg te a végén már csak annyit írsz, hogy ‘ok.’ ezzel elengeded az egészet, ő pedig teljesen eltűnik.adott egy srác, 32 éves, kilépsz a korodbeliek bűvköréből. nem igazán van közös témátok. sőt, minden nap megírja, hogy neki az a sejtése, hogy te egy tündér vagy. ettől téged meg már kiráz a hideg, ami csak fokozódik, amikor megkérdezi a csillagjegyed és összehasonlítja a sajátjával. és mit hoz ki? ti lennétek a tökéletes páros. a kolléganőid, a barátnőid és az anyukád szerint is jó pasi, szóval adsz neki egy esélyt, hátha csak az van, hogy tudat alatt félsz az idősebbektől. találkoztok. persze pozitívan csalódsz, mert élőben te is jó pasinak tartod és a nulla közös téma átfordul rengetegbe. megállás nélkül tudtok beszélgetni mindenről, ez jó. aztán megbeszélitek, hogy legyen folytatás. még aznap este ír, hogy minden rendben van-e veled, kitaláljátok, hogy a hét melyik napján találkoztok. még mindig érdeklődik utánad, minden működőképesnek látszik és te alig hiszed el. aztán a következő nap leráz egy annyival, hogy bocs, fáradt vagyok. és azóta se találkoztatok és megszűnt létezni.adott egy srác… ja nem, nincs több. most mindent csak úgy hagysz megtörténni.
én írtam: adott egy történet, amely annyiban rímel ezekre a reflexiókra, hogy miért nem jelentkeznek a srácok. minden eset egyéni persze, de mégis némi bepillantás a férfilélek bugyraiba. ez egy példa lesz, ahol én tűntem el, ok – okozati összefüggésekkel illusztrálva, csipetnyi tanulsággal.
adott vagyok én (egy srác) és egy lány, akit már többször láttam, de kontakt még sosem volt. egy partyban kiderül, hogy az egyik legjobb barátom ismeri, introducing, de mivel két külön társasággal vagyunk, és más irányba tartunk, ezért csak pár vicces mondatra futja. aztán az éjszakában „véletlenül” még keresztezzük egymás útját, megpillantom egy nagy kerek társaságban, pörög az agyam ezerrel, overthinkin’ kills your happiness, odamegyek annyit mondok, hogy „már találkoztunk az előbb, örülök, hogy újra látlak, de mivel már hajnali egy van, ti jobbra, mi balra megyünk épp’, úgy gondoltam egy jóéjtpuszi-t nyomhatnánk, mert megérdemlem.” béna duma, de elég a megnevettetéshez, kis pusziszkodáshoz, és hogy másnap fb-ismerősök legyünk.
három héttel később időpontom van 14:30-ra MR-vizsgálatra, 15:30-ra fizikoterápiára, 16:00-ra gyógytornára, 17:00-ra fodrászhoz. az MR-nél váratnak, nem bírok magammal, nem szeretek elkésni, nem akarom, hogy csak ezt az egy dolgot tudjam elintézni annak ellenére, hogy kettőkor eljöttem a munkahelyről, nem akarom, hogy boruljon az egész napom. 14:45 nem ülök le szinte felrobbanok magamban, 15:00-kor még mindig nem ülök le, kedvem lenne falhozbaszkodni a kórházi székeket, tolókocsis öregeket tologatnak, hordágyon visznek valakit, lelóg a keze, a váróban papik és mamik úgy kortyolgatják a vizet, mintha egy átlagos nap lenne a helyi krimóban. 15:18-kor reálizálom, hogy a kis tévén az izland – magyarország mérkőzést ismétlik, eszembe jut, ahogy nyáron tesóm gyerekeivel néztük és ujjongtunk. ezen a ponton elér az érzés, oké, ádi, ez egy olyan pillanat, amin nem tudsz változtatni, minden a te akaratodon kívül történik, el kell fogadni, hogy ezeket a szálakat nem te mozgatod, és okkal van így. ekkor már ülök, nyugodtan, sosem voltam ennyire balanszban. 15:25-kor hívnak, vetkőzni, befeküdni, 25 perc lesz kb., majdnem pánikrohamot kapok, kis légszomj, a korábbi zenség állapota nagyon távolinak tűnik, de valahogy túl leszek rajt, mert már voltak nehezebb dolgok is az életben, és elér a tudat, hogy ezt mégegyszer nem akarom átélni, minden egyes másodperccel, perccel közelebb kerülök ahhoz, hogy kihúzzanak a tepsiből. 15:55 öltözés, a gyógytornát épp’ elérem, 16:25-kor bepróbálkozom a fizikoterápián, nem örülnek, de fogadnak, 16:50-kor végzek, 17:00-kor kis sétára a fodrásztól, én az utca egyik oldalán, a lány a másikon, sietve rohan, észrevesz, mosoly, integet, átkiált, hogy heló, visszaintegetek, de köszönni nem tudok, mert tele a pofám sportszelettel.
mint kiderült ő is ugyanoda ment, ahová én, csak a kozmetikus részre, ami nem egy légtérben van a fodrász-szalonnal. így hát egy kis postitre skicceltem egy nyuszit, ami egy táblát fog, rajta a lány neve és egy szivecske, kérem a fodrászt adja át majd. este rámír fb-chaten, ne haragudjak, de késéseben volt, rohannia kellett, köszöni a rajzot, nagyot nevetett, kedves tőlem. szolidan válaszolok. pár nap hallgatás, majd egy hét vidám chatelés következett, egy randi fixálás, de ő elfoglalt, egyelőre nincs megfelelő időpont. aztán megejtetjük az első telefonbeszélgetést, de ezt túlizgulom, látszik-hallatszik is, ő aranyosan csipkelődő stílusú, de nem tudom eldönteni, hogy le akar pattintani, vagy csak ilyen. nem érzem magamban az erőt, ettől függetlenül abban maradunk, hogy talán szerdán, vagy vasárnap összefuthatnánk, majd jelentkezik. ezt követően három hétig no contact, el is engedem már, amikor egyszercsak ír, hogy küldjem át a számom, mert beszélni szeretne velem.
még aznap este felhív, jó alaposan lecsesz, hogy miért nem hívtam, miért ilyenek a férfiak, szeretné már tudni végre, és ne jöjjek azzal, hogy ő ígérte meg, hogy majd jelentkezik, mert én vagyok a férfi, három hét alatt érdeklődhettem volna…
és igaza van. mondom neki, hogy akkor őszinte leszek, párszor átvillant az agyamon, hogy ezt el kellene mondanom neki, de nem akartam idiótának tűnni, másrészt, amit mondani akarok, olyat férfi nem mondhat olyan nőnek, akitől szeretne még valamit. szóval, mondom, hogy a múltkori telefonbeszélgetéskor sündisznó volt, szurkált, nem tudtam eldönteni, hogy ez most lepattintás, avagy sem, de ez még nem is olyan deep problem. másrészt van egy vállsérülésem, gyulladás, ínszalag szakadás, ami fél éve tart, rehabozok, de hiányzik az igazi sport, a pörgés, árnyéka vagyok önmagamnak. és nem a hiúság miatt, hanem gyerekkorom óta a sport tett helyre lelkileg, az hogy elképesztően jól is nézek ki tőle csak másodlagos… harmadrészt, mindig késztetést éreztem arra, hogy kicsit többet vállaljak annál, mint amit jelenleg csinálok. oké, hogy multinál dolgozom, ahol rengeteg a változás, és nem egy toughtimes volt, amikor összejött 35 – 45 túlóra/hó, de a hétvégék mindig szabadok. vendéglátós családból származom, szüleim minden hétvégén dolgoztak, apám 3 nyári szezonon keresztül hajnalban egy pékségben kezdett, délután aludt, estére/éjszakára elment szakácskodni és back2thebakeryagain. szóval ez alapból nyomaszt engem, régóta. vannak terveim, de ezek még csak tervek, és sokkal menőbb lenne ezekről úgy beszélni, ha már megvolnának. és itt jön ő, a chatelésből kiderült, hogy multinál dolgozik, mellette pénzügyi tanácsadással is foglalkozik, amit jobban is szeret. aztán a telefonozásból még kiderült, hogy oktatásra is jár, ill. pénteken és szombaton ausztriába jár felszolgálni. és tudom, nem szabad életutakat, sorsokat összehasonlítani, de elismerem, ezzel letörte a szarvaim és hangyának érzem magam mellette. és ezt az ömlengős monológot végighallgatva, nyugtázta, hogy látja szar passzban vagyok, ahha, kicsit hisztis is, és feltette a kérdést, hogy miért akarok magamról kialakítani számára egy képet, miért nem hagyom meg neki, hogy eldönthesse ő milyennek lát?
oké, ez az én sztorim, de szerintem több konzekvencia is van a sorok közt. nem lehet tudni, hogy milyen élethelyzetek, félelmek vannak egy-egy fel nem hívás mögött. ha a lány akar valamit nem szégyen ráüzenni a srácra – feltéve, hogy megérdemli! bevallom, bátorság kell ahhoz, hogy egy lány vegye fel a beszélgetés fonalát. ezt tisztelem és becsülöm, ill. nyilván vigyázni kell - van, aki visszaél az ilyesmivel. olyan is van, hogy túlvagytok egy – két baromi jó randin, viszont ezekben a srác elfogy, batterylow van, és nem jelentkezik többet, azt gondolja magasra tette a lécet, nem tud már annyira jópofa lenni, bizonyos színvonal felett nem mehet bizonyos színvonal alá, stb. és inkább nem jelentkezik, mert fél, hogy félelmei és esetleges őszintesége miatt töketlennek tartják.
mégis, végső tanulság a végtelenített rakenroll frázis, miszerint legyünk őszinték és adjuk önmagunkat (persze ehhez az kell, hogy megtaláljuk magunkat) - így vagy úgy mindig kifizetődő.
