Hey, ez egy
egyszerű blog rólam, egy átlagos figura útjáról, az ösvénykeresésről, annak
megleléséről, az álmokban való hitről, azok hajthatatlan le nem mondásáról,
eléréséről és éléséről. Nem másnak, csak magunknak való megfelelésről. A
bemocskolódásról, a paradicsomból való kiűzetésről, a ténfergésről, a
megtérésről és a visszatérésről. Arról, hogy az élet sodrásában, egy óvatlan
pillanatban keletkezik lelkünkön egy hajszálrepedés, melyen keresztül kezd
becsörgedezni a homok, és mily’ végzetes lehet, ha már terjed ez a sivatag.
Ez az én
sajátos real-time Zabhegyezőm, képregényes formában dokumentálva. Mert vallom,
hogy egy bizonyos korban mindenkinek meg kellene írnia a saját Zabhegyezőjét,
ahogy azt tette például maga J.D. Salinger, Enrico Brizzi, Ethan Hawke, vagy
Gerlózcy Márton.
A következő
hét posztban azonban lefutom a kötelezőnek érzett tiszteletköröket a zene
oltárán, mert rengeteget köszönhetek ezeknek a szubkultúráknak és a belőlük
milliónyi irányba mutató hivatkozásoknak, utalásoknak.
Köszönöm
mindenkinek, akik vezetik a kezem tintázáskor és írják a történetet. Respekt
Neked, ha olvasod.
üdv,
Adam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése