Ahogy örök idolom, Iggy
Pop mondta egy 2006-os nyilatkozatában: „Amikor 21 éves voltam,
csak el kellett szívnom egy jointot és jól éreztem magam. Most kikapcsolom a
telefonomat, egy óráig tai chizom, majd megiszok egy erős kávét, és távol
tartom magam a rossz emberektől. Mindezt azért, hogy egy – két óráig jól
érezzem magam. És amint ez véget ér, újra egy szerencsétlen, 59 éves vén
fasznak érzem magam.”
Hasonlóan vagyok minden
futás után, még egy kis pullup, chinup, pushup, situp és minden a helyére
kerül. Kissé frusztrál, ha időnként kimarad a megfelelő intenzitású testmozgás,
ugyanakkor tudom, minden futással közelebb kerülök önmagamhoz.
Oda-vissza vagyok a
popkultúráért és mindig szól zene a háttérben, viszont fejhallgató, telefon,
kütyük nélkül futok, a szabad levegőn, abszolút offline üzemmódban. Így a
leghatékonyabb a fizikai felfrissülés és a mentális szemétszedés. Legutóbb hazafelé
azon töprengtem, mennyire félrevezető kifejezés az offline üzemmód. Mert
valóban offline vagyok az elektronikai eszközöktől, a cyber-tértől, a felugró
üzenetektől, de nagyon is online vagyok az élettel.
A végére elcsendesedik a habzó forgatag, teljesen lekapcsolom a villanyt a
fejemben, és magától mécses gyúl a szívemben.
Érzem, felpezsdült a
vérem, két lábbal állok a talajon, vevő vagyok az engem körülvevő élőlények
vibrálására, és szép benne lenni a világban, részese lenni annak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése