Nem szorul
különösebb magyarázatra, hogy miért fontosak körülöttünk a dalok, hiszen az
igazán nagyok örökre beleülnek a fülünkbe, bebújnak a bőrünk alá, befészkelik
magukat a szívünkbe, életünk részévé válnak. Megnyugtat, elrepít, dühöt
csillapít, vagy akár fokoz, adrenalint pumpál, energiát ad, továbblendít,
elérzékenyít, lélekbe markol, összeborulást generál, szeretkezünk ezekre a
hangokra, segít megélni, átélni, túlélni, szívek törnek össze, vagy épp’
ragasztatnak meg közben és a sorolást a végtelenségig lehetne folytatni. A zene
konzervál, fiatalít, megörökíti és kimerevíti a pillanatot, lefagyasztja és kiolvasztja
az érzést.
A
hanghordozó matériájától függően – bakelitbarázda, magnószalag, kazetta,
égetett cédé, vagy éppen tömörített hangfájl, bitráta– már az egyetemes
történelem részévé is vált. Nem csupán a zenetörténet, ill. történelem
technikai aspektusából szemlélve, hanem az egyénekre és közösségekre gyakorolt
hatását tekintve is.
Meggyőződésem,
hogy a könnyűzenének súlyosabb hatása van a látásmódunkra, mint az iskolai
okításnak, az irodalomnak, filmeknek, politikai eszméknek. A zene a
világkultúra része, úgy van jelen, hogy észre sem vesszük, csak szólt valami az
autóban majd pár perccel később már azt fütyörésszük, miközben a
bevásárlókocsit toljuk. És nem mindegy, hogy mit fütyörészünk. Hiszem, hogy
nyíltabb, közvetlenebb, pozitívabb lenne a nemzet lelki beállítódása,
szemléletmódja és attitűdje, ha innen indult volna a Beatles, vagy ha itt
robbant volna a punk rock.
Álljon itt
egy viszonylag rövid keresztmetszet az általam legfontosabbnak vélt
korszakokról, kiemelve a legfontosabb előadókat, mindenféle elfogultság nélkül
felkelteni az érdeklődést néhány roppant kreatív, tömény, energikus műfaj
iránt, amiknek akkor még címkéje sem volt, amivel elsőre be lehetett volna
skatulyázni.
Legyen ez,
afféle töri fakt arról, milyen az, amikor egy harminc évvel ezelőtti gyűlölt
dalból napjainkban már bársonyos reklám-zene lesz, milyen az, amikor az
undergroundból jön a napfény és onnan érintjük meg az eget, milyen az, amikor
egy-egy lemez olyan életvezetési tanácsokkal lát el minket, amilyeneket talán
csak Yodától hallhattunk.
Magam sem
éltem a következőkben sokat emlegetett hetvenes években, ill. a nyolcvanasokban
is épphogy csak, viszont itt vannak azoknak a kreatív energiáknak és érzéseknek
a gyökerei, melyek a mai napig irányt mutatnak. Érdemes-e egyáltalán a múlttal
foglalkozni? Ha az embernek érdemes tudni, hogy hol vannak a gyökerei,
honnan-hová jutott, merre tart, ha érdemes néha visszatérni az ősforráshoz és
felfrissülni, ha jól esik néha hazatérni a kályha mellé és újra átmelegedni,
akkor a válasz nem lehet kétséges. Minél mélyebbek a gyökereink, annál nagyobb
fává tudunk növekedni.
_adam
Tematikusan az alábbi hat szegmens kap helyet a következő bejegyzésekben:
I. szegmens
- AMIKOR AMERIKÁBÓL KISZIVÁROG A ZENE – „JÖN A PUNK!”
II. szegmens
- 1977. A VÁNDORPATKÁNY ÉVE – DETONÁCIÓ A SZIGETORSZÁGBAN
III.
szegmens - AMIKOR FÉNY SZÖKIK A BETONDZSUNGEL TÖMBJEI KÖZÉ – A NAPFÉNY ÍZE
IV. szegmens
- MONOKRÓM VILÁGSZEMLÉLET
VI. szegmens
- A VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZÉNEK NYILVÁNÍTOTT ESZTENDŐ - 1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése