AMIKOR AMERIKÁBÓL KISZIVÁROG A ZENE – JÖN A PUNK!

A HATVANAS ÉVEK LÁBASÁN AZ ISTENEK RAJT FELEJTETTÉK A FEDŐT, ÍGY ABBAN ADDIG FORTYOGOTT A HIPPI-KORSZAK RÓZSASZÍN LSD-KÖDJÉBE BURKOLÓZOTT NEMZEDÉKÉNEK HITE A JÓBAN ÉS A VÁLTOZÁSBAN, A TÚLDIMENZIONÁLT STADION-BANDÁKAT ÖVEZŐ MÍTOSZ, AZ ORMÓTLAN TRAPÉZGATYÓK DIVATJÁNAK KOTYVALÉKA, HOGY MÁR NEM BÍRTA TOVÁBB ÉS SZÉTROBBANTOTTA, DE NEM CSAK AZ EDÉNYT, HANEM AZ EGÉSZ KONYHÁT.

Persze, az egész túláradó szeretet motívum már abban az időben sem volt reális és járható út, nyilván ezért fogyott annyi tudatmódosító. Az egésznek ironikus módon az 1969-es kaliforniai altamonti események vetettek véget – sajnálatos módon több halálesetet követelő ingyenes koncert-sorozat, melynek fő attrakciója a Rolling Stones volt, koncertjük alatt zajlottak a tragikus események (melyek Déry Tibort megihlették a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című regényének megírására). Gyér hangosítás, alacsony színpad, a security a Pokol Angyalai néven elhíresült motoros banda tagjai voltak, akik sörért cserébe „vigyáztak” a rendre, melynek eredménye több száz sérült, két embert halálra gázolnak, egy fiatal megfullad, egy ifjú feketét pedig a Stones koncertje alatt leszúrnak, holttestét a Grateful Dead zenekar erősítői közé dobják.

Az említett változást egy olyan forradalmian új irányzat hozta el, amely igazán sosem került ki a nagyközönség elé (legalábbis a maga idejében nem), viszont az első dolog volt, ami épp’ valamivel szemben határozta meg magát és saját szórakozásnak indult, nem voltak nagyratörő, világot leigázó tervek. Mégis, a csaknem negyven évvel ezelőtt előidézett detonáció gombafelhőjének törmelékei a mai napig jelen vannak nem csak az egyes szubkultúrákban, de a fősodor is viszi magával.

A tévhitekkel ellentétben a gyökerek nem a hetvenes évek Angliájába vezetnek, hanem kicsit korábbra, és mint annyiszor az életben, a hely most is New York City. Adott tehát a flower power, a loboncos hippi kommunák nem valós, virágos művilágba való menekülésének világa, Jim Morrison csak azoknak költő, akik legalább annyi drogot nyomtak, mint ő, akik meg nem, azok látják, hogy a zenésztársak nélkül Jim nem sokat ér, és nem pedig fordítva, azok a dalok ének nélkül is teljes értékű dalok. A Rolling Stones pedig már nem elég kemény, nem elég hangos.

Ez a közeg szülte meg indirekt módon a maga inverzét, egy szűk csoport körében, akik nem akartak világsztárok lenni, másfajta, keményebb drogokkal éltek, nem vizionáltak egy globálisan szebb jövőről, hanem voltak annyira tudatosak, hogy két kézzel ragadták meg fiatalságuk éveit és lovagolták meg hullámait a legvakmerőbb módon.

Ehhez a társasághoz tartozott a pop art keresztapja (festő, filmrendező, zenei producer, illetve utólag visszagondolva az igazi sztár proto-típusa) Andy Warhol és a köré csoportosult slepp, akik egy saját stúdióban, a Factory-re keresztelt raktárházban gyűltek össze rendre, hogy alkossanak és partyzzanak, melyek nem egyszer orgiákba torkolltak. Egyik saját partyjáról, magát Warholt is kitették, már nem fért be. Warholról dióhéjban annyit, hogy hozzá fűződik a már-már elcsépelt „mindenkinek jár tizenöt perc hírnév/a jövőben mindenki híres lesz tizenöt percre” szlogen. Ikonná vált szitalenyomatai közül, pedig már biztosan azok is láttak párat, akik azt sem tudják ki ő. Tárgyiasította a híres személyiségeket, állította, hogy a hírességek sem egyebek produktumnál, éppoly’ termékek, mint a Coca-Cola. Arcképcsarnokába rendkívül széles palettáról válogatta be a megörökítendő személyeket – sport témakörben Muhammed Ali és Pelé, színészek közül Liz Taylor, Liza Minelli, Judi Garland, zenészekből Elvis Presley és Mick Jagger, az irodalom alakjai közül Franz Kafka, Goethe és Truman Capote váltak szitanyomattá, ill. hasonlóan híres a Coca-Cola montázs és a Campell’s leveskonzervről készült kép is.

Andy Warhol, a védjegyévé vált bőrdzsekiben, mindig napszemüveg mögött

Mindenféle fura szerzet fordult meg ebben a Gyárban (homo-, hetero-, aszexuálisok, transzvesztiták). Közülük kell kiemelnünk Lou Reed-et (Reed 1972-es Walk On The Wild Side szólódalában a Factory-beli társaságot énekli meg) és John Cale-t, akik bandát alapítottak The Velvet Underground néven. Első lemezük 1967-ben jelent meg, ez a német származású rideg szépségű Nico-val készült (három számban énekel), ill. Warhol banános borítójával megfejelt The Velvet Underground and Nico címet viseli. Még ebben az évben kihozták a White Light/White Heat albumot, ezzel meg is teremtve a fent említett hatvanas éveket uraló kulturális vonulat tökéletes ellenpontját. Lou Reed szövegei középpontjában a szex és kábítószer áll, kendőzetlen és bárdolatlan new york-i utcastílusban megfogalmazva, zeneileg pedig a konvenció-nélküliség, ill. a szertelenség a jellemző. A szövegek témája miatt áthatja a keserűség, ugyanakkor zeneileg és előadásmódjában pimasz, nyers és vidám. Lemezeik nem fogytak túl jól, szokatlan volt akkor még (mondhatnánk, hogy megelőzték korukat), és kedvezőtlen kritikai fogadtatásban részesült. Ez azonban bőven elég volt ahhoz, hogy akik ’67 táján vásároltak a lemezekből, azok zenekart alapítottak és szubkultúrát teremtettek, így lett az első Velvet Undergound lemez egy új műfaj alappilére.

A Velvet Underground különc bagázsa és Nico, a hűvös német szépség 

Eközben Michigan államban, Detroitban az MC5 (Motor City Five a megfejtés) és testvérzenekara a The Stooges kavarta fel a megposványosodott állóvizet. Mindkettőjüket az Elektra szerződtette. A kérészéletű MC5 tagjai vörös marxista-maoista megnyilvánulásaikkal bontották a rendet, szélsőbalos nézeteikkel azonban hibátlanul beleillettek az ellenkultúrába, a balos nézetekkel kijelölve az utat a későbbi punk generációknak. Első, 1969-ben megjelent debüt-lemezük érdekes módon egy koncertlemez, melynek kezdő csatakiáltása a „kick out the jams, motherfuckers” rögtön kivágta a biztosítékot, és kiadójuk hamarosan ejtette őket. Szexista, LSD és marihuana fogyasztó bagázs voltak ők is és semmi mást nem akartak, csak nyomni a rock&rollt, a maguk módján, nyersen, hangosan, pszichedeliával megbolondított R&B formájában. Azonban hamar túlhajtották magukat, talán a mértéktelen drog, alkohol-fogyasztás, ill. a koncertezés feszített tempója miatt. Még két lemez volt a zenekarban, majd 1971-ben bedobták a törölközőt.

MC5 - maoista detroiti fűszívó desztroj

AZ MC5-féle nyersességre és zabolátlanságra dobott rá a The Stooges egy újabb lapáttal. Fékevesztettebb, nyersebb hangzással rukkoltak elő és ehhez egy extravagáns, extrovertált, magával ragadó előadású frontember párosult, aki korábban dobolt egy másik zenekarban mielőtt a mikrofon állvány mögé állt és akkor még Jim Osterberg-nek hívták, majd Iggy Stooge-nak, végül Iggy Pop-nak (a ritmusszekciót egy testvérpár, Ron és Scott Asheton alkotta ekkor). Első lemezük felvételei természetesen botrányosan zajlottak, egy élő fellépés után az Elektra records-os Danny Fields szerződést lobogtatva várta őket, amit ők lelkesen el is fogadtak és stúdióba vonultak, egy nem kisebb személlyel, mint a tisztelt és általuk is kedvelt Velvet Underground-ból ismert John Cale-lel. Viszont nem volt mit felvenni, csak három kész számuk volt, így kaptak két napot, hogy összehozzanak egy albumra-valót. El is készült további öt szerzemény és így meglett az album nyolc dala. Olyan klasszikusokat tartalmaz, mint a nihilista életfilozófiát hirdető 1969, a John Cale brácsa-játékával megspékelt kábítószeres lézengésnek is beillő tíz perces dekadens We Will Fall, továbbá később a Sex Pistols által is feldolgozott No Fun, illetve az azóta több helyen felhasznált zseniális, zabolátlan, zongorával és csörgőkkel feldobott I Wanna Be Your Dog, mely dal maga a garázs-rock esszencia.

„So messed up I want you here
In my room I want you here
Now we're gonna be Face-to-face
And I'll lay right down In my favorite place
And now I wanna be your dog

Now I wanna be your dog
Now I wanna be your dog
Well c'mon” / The Stooges – Now I wanna Be your Dog (1969)

A következő évben kiadták Fun House című albumukat, mely zenei nyersességével visszaadta a Stooges koncertek háborodott hangulatát és azt a szabadságot, amiért küzdöttek. Muzikalitás szempontjából nem elhanyagolandó a lemezen jelentős szerepet betöltő Steven Mackay szaxofon-játéka. Mint az itt említett lemezekből általában, ebből sem fogyott túl sok és az akkor kritikák sem magasztalták az egekig, ennek ellenére, vagy épp’ ezért, azonban hatott az újra fogékony ifjak körében, és ez az album a tíz évvel későbbi amerikai hardcore punk irányzat kulcslemeze lesz.

The Stooges - Definitív garázs-rockandroll esszencia

A második lemezt követően kisebb szünet következett, Iggy David Bowie tanácsát megfogadva Londonba vonult alkotni és lemezt rögzíteni, ez jó hatással volt a bandára és egy újabb remekművet tettek le az asztalra Raw Power címmel, mely helyenként remek szövegeivel, nem elcsépelt, okosan elhelyezett gitárszólóival, döngölő riffjeivel és sötétségével meghozhatta volna az áttörést, de az ismét elmaradt. Pedig a Vietnam-tematikát az éjszakai utcastílussal ötvöző Search & Destroy, illetve a Gimme Danger lágy gitárokból kibomló balladája, akár potenciális slágerként is funkcionálhatott volna. Ezt követően a zenekar tagjai eljutottak oda, hogy az alkohol és a heroin átvették az irányítást az emberi kontroll felett, melynek következtében megváltak egymástól. Majd az ekkor már súlyosan önveszélyes (egyszer üvegszilánkokkal oly’ mértékben összevagdosta a mellkasát, hogy kórházba kellett szállítani, ill. előfordult, hogy lehányta a közönséget), mentálisan és fizikailag is beszámíthatatlan, szanaszét esett Iggy-t lekapcsolta a rendőrség (ezáltal szó szerint megmentve önmagától) és elvonóra vonult. Legendás az a New Yorkban történt eset, amikor Iggy szétkapott egy erősítőt és annak kábelével akarta elvágni a torkát, de végül csak a mellkasát hasította fel, majd ’74-ben a Michigan Palace-ben tartandó koncertjük előtt egy detroiti rádióadóban szólította fel a helyi motoros-bandákat, hogy este aztán ne legyenek restek és hozzák a legkeményebb formájukat. Az esti színpadra lépést követően már záporoztak is a törött sörösüvegek a zenekar felé, ez volt az utolsó „buli”. Feloszlottak, Iggy pedig elvonult egy los angeles-i pszichiátriára.

„Egy dolgot szerettem csinálni, bóklászni az utcákon, napalmmal teli szívvel… mindig is úgy gondoltam, hogy a „Heart Full of Soul” egy jó szám, ezért az jutott eszembe: Mivel is van tele az én szívem? Úgy döntöttem, hogy alapvetően napalmmal van tele.” Iggy Pop

Mindhárom lemez megkerülhetetlen a későbbi zenei élet alakulása szempontjából, ugyanis ezen lemezek a mai napig hivatkozási pontok a mai generációk szempontjából is, a megjelenését követő pár évben pedig lavinát indított. A dalok a nyomasztó detroiti hétköznapokat, a lázadást, az utca poklát, a drogok élvezetéét, rabságát és az ember felemésztését tükrözik. Máig friss, dögös, tökös. Remek adrenalinbomba, sportoláshoz kiváló. Olimpiát lehet vele nyerni. Iggy Pop pedig a mai napig olyan vehemenciával és hévvel veszi be a színpadot, mintha élete első fellépése lenne és mindenkit meg akarna győzni tehetségéről. Persze, nem kell, mert a színpad az, amire, ahová ő született. Mindemellett olyan lelkesedéssel és bájjal képes integetni, ahogy egy kisgyermek a körhintáról, miután vattacukrot kapott.

The Stooges ­- instant adrenalinbomba

Említést érdemel a detroiti szcénához tartozó Death nevű banda is. Három fekete testvér alkotta a zenekart, viszont érdekes mód a történetírók sehol sem jegyzik őket, ill. a sztorijuk sem szokványos. Ugyanis 1975-ben felrántottak egy hét számos lemezt, kiváló dalokkal, viszont a kiadó megtagadta a lemez kiadását, névváltoztatást követeltek, de a zenekar ebből nem engedett, így 2009-ig nem jelent meg a lemez. Kár érte, ugyanis remek számokat hallhatunk rajt –a kornak megfelelő tüzes garázs-rock és azon túl érződik az akkor divatos fekete zenei irányzat (Motown kiadós zenék) – érdekes lett volna, ha annak idején egy ilyen banda is a figyelem középpontjába kerülhetett volna és teljes egészében kibontakozhatott volna.

Death - A halál arcába röhögünk

Detroitból térjünk vissza a new york-i színtérhez, egy zenekarhoz, mely már nevében is hordozza a világ legfontosabb városát, ők voltak a New York Dolls (David Johansen, Syl Sylvain, Johnny Thunders, Arthur Kane, Jerry Nolan), első azonos című lemezük 1973-ban jelent meg. Egy másik önpusztító hedonista brigád, mely anno első ránézésre egy ócska transzvesztita Rolling Stones-variációnak tűnhetett. Vad csajoknak öltözött srácok nyomták a rockandrollt. Természetesen nem intézhető el ennyivel, sőt, éppen ezzel a stílussal megteremtették a „look cool” iskoláját, mely később külsőségeiben és zeneiségében is jelentős inspirációt nyújtott az elkövetkezendő generációk számára (Sex Pistols, KISS, Guns N’ Roses). A New York Dolls nemcsak zeneileg, hanem megjelenésével is elhozta a szabadságot, a színpadon kívül is ugyanúgy öltözködtek és viselkedtek, mint fellépéseik alkalmával, ezzel kivívva a Factory társaságának elismerését, továbbá egy Stephen Patrick Morrissey nevű ifjú figyelmét is, aki Manchesterben azonnal fan-clubbot indított (majd később a The Smiths énekese lesz, aztán világhírű szólóelőadó). Ezentúl felkeltették Malcolm McLaren egy mindig nyitott szemmel radarozó impresszárió figyelmét is, aki az utolsó pár hónapban próbálta menedzselni is zenekart, de akkor már visszafordíthatatlan volt a földbeállás. Majd visszatért az Egyesült Királyságba, és összehozta a Sex Pistols-t, de ez már egy másik fejezet.

 Többször elhangzott már, hogy az újítónak számító friss zenékért csak egy szűk réteg rajongott fanatikusan, nem sikerült nagyobb közönség elé vinni a bandákat, ill. kritikailag is negatív fogadtatásban részesültek. Egy kivétel volt, Patti Smith. Ő már aktív éveiben is a középpontba került és szép lemez-eladásokat produkált. Annyiban kilógott az akkori NY-i színtérről, hogy nem az egyszerűséget képviselte, hanem a költőiséget – összeházasította a költészetet a zenével, nem úgy, mint Jim Morrison, hanem tényleg. Ugyanakkor szabadosságával és konvenciónélküliségével tökéletesen beleillet a kortársak mezőnyébe (járt a Television-ös Tom Verlaine-nel és Fred Smith lett a férje a Blondie-ból). Ez idő tájt, ha megkérdezték tőle ki az a három költő, akivel turnézni menne, ő azt válaszolta, hogy Muhammad Ali, Jim Carroll és Bernadette Mayer. Nő létére rendkívül erős, kemény, határozott és karizmatikus kiállással adta elő dalait, inspirációt nyújtva ezáltal Debbie Harry-nek, Chrissie Hynde-nak, majd Courtney Love-nak és az összes női előadónak.

1975-ben jelent meg első, Horses című lemeze, mely szép, költői és dögös. Nyitószáma Van Morrison Gloria című klasszikusának átdolgozása, melynek kezdősora „Jézus meghalt valaki més bűneiért, de nem az enyémekért.” Patti Smith Lovai vadul kitörtek a karámból, és azóta is vágtáznak lobogó sörénnyel a semmibe, a mindenségbe, a halhatatlanságba.

Patti Smith és kortársai közkedvelt helye volt az 1973-ban NY Lower East Side negyedében Hilly Kristal által alapított, a későbbiekben legendásan elhíresült CBGB klub – a klub teljes neve CBGB & OMFUG, azaz Country, Bluegrass, Blues and Other Music For Uplifting Gormandizers. Különös módon a klub nevével jelzett műfajokat képviselő zenekarok nem nagyon fordultak meg a színpadon, hanem az akkor virágait bontogató punk, majd az újhullám és hardcore színtér meghatározó színhelye lett. Igazából bárki felléphetett, a klub az egyetlen alternatívát jelentette a béna glam és a lötyögős diszkó-időszakában. A hely nem tudta fizetni a lakbért, így 2006. október 15-én húzta le rolót, véglegesen.

CBGB - a punk, post-punk, new wave, majd a hardcore irányzatok bölcsője

Milliónyi hetvenes évekbeli punk zenekar és kortárs köszönheti pályája kezdőlökését a CBGB-beli fellépéseinek, innen indult többek között a Ramones, Television, The Dead Boys, Talking Heads, Richard Hell, & the Voidoids, Talking Heads.

1975. nyarán két kamasz, Legs McNeil és John Holmstrom a Dictators Go Girl Crazy! lemezét hallgatta orrvérzésig. Ez a legelső az első punk-lemezek között, innen indult a műfaj. Nagyon klassz lemez garázs-rockkal, szörf-rockkal és némi heavy metallal (Ross Funichello gitáros alapította később a Manowar-t), humorral megfűszerezve. Az album szintén rosszul fogyott, nem talált szélesebb közönségre a rossz menedzselésnek köszönhetően, ugyanakkor a műfaj alapköve lett. Legs és John, a két fiatal srác ebben az albumban megtalálta mindazt, ami nekik, hozzájuk, róluk szólt. Eddig minden a hippikről és a stadion-zenekarokról szólt, nekik pedig ez a szarság semmit nem jelentett, valami valódibbat, életszagúbbat szerettek volna, ami megérinti őket. Ezt meg is kapták a Velvet Underground, The Stooges, New York Dolls képében, végül a Dictators tette fel az i-re azt a bizonyos pontot. Itt megvolt minden, amivel azonosulni tudtak, amibe kapaszkodhattak, ami végre az ő életüket írta le, legyen szó McDonald’s-os hamburgerekről, sörözésről, szexről, B kategóriás filmekről, képregényekről. Ekkor pattant ki Holmstrom agyából, hogy ők maguk indítsanak magazint, amely pont ezt az életérzést tükrözi, azokkal a dolgokkal foglalkozzon, amit annyira bírnak, beleértve az általuk kedvelt fura rock&rollt is. Másrészt így könnyebben juthatnának italhoz és interjúkat készíthetnének kedvenceikkel.

Honnan a név?! Holmstorm a Teenage News címet javasolta egy New York Dolls-szám után, de McNeil ezt idióta ötletnek tartotta és tőle származik a magazin, illetve majd egy egész műfaj elnevezése is. Azt gondolta, a maguk fajta semmirekellőkhöz kellene szólnia, azokhoz, akik kocsikat lopkodnak szórakozásképpen és akkora bulit rendeznek otthon, ha elmentek a szülők, hogy szétesik a ház. Így jött a magazin név: Punk! Elsőre mindenki furcsállta, de legalább felkapták rá a fejüket és könnyen megjegyezhető. Ezt követően New York aljas utcáit teleragasztgatták „PUNK is coming!” matricákkal. A szó eredeti jelentése egyesek szerint egy olyasvalaki, akit seggbedugtak, ill. jelent semmirekellőt, léhűtőt is. Az akkor futó rendőrsorozatokban (pl. San Francisco utcáin), ill. a Kojak egyes részeiben is használták ezt a kifejezést a négerekre, ill. atlétatrikós, bőrkabátos srácokra, akik az utcán lézengenek, pitiáner bűnözősködnek.

Legs és John ekkor még csak lejátszóról ismerte a zenéket, nem tudtak a CBGB-ről sem, de hamarosan, a magazint képviselve bejutottak, hogy koncerteket nézzenek és interjúkat készítsenek. Egy ilyen estén történt, egy Lou Reeddel való csevely közben, hogy színpadra lépett a Ramones és lenyomták tizennyolc perces műsorukat. A Ramones teljes egészében testesítette meg azt, amit a srácok punk címszó alatt kitaláltak. Gyors, egyszerű, humoros, gúnyos, szórakoztató, friss.

„Hey ho, let's go
Hey ho, let's go

They're forming in a straight line
They're going through a tight wind
The kids are losing their minds
The Blitzkrieg Bop” / Ramones – Blitzkrieg Bop (1976)

A zenekar tagjai Paul McCartney hotelbejelentkezős álnevét használták fel és keresztelték át magukat Joey Ramone-ra (szül.: Jeffry Ross Hyman, zsidó származású), Johnny Ramone-ra (John Cummings, echte new york-i), Dee Dee Ramone-ra (Douglas Colvin, német származású) és Tommy Ramone-ra (magyar származású, eredeti nevén Erdélyi Tamás). Zord kinézetükkel, szakadt farmerjukkal, tornacipőikkel és bőrdzsekijükkel, attitűdjükkel ők maguk a rock n’ roll, ami már punk. Hatásában nagyobb, mint a Zeppelin, vagy Bowie.

Ramones -­ New York rémei

Első albumuk 1976-ban jelent meg Ramones néven – a fekete-fehér borító, mely egy lower east side-i lakóépület előtt örökíti meg a négy bőrdzsekis amőbát még nem engedi sejtetni, hogy mit rejtettek a borító mögé. A virágos békekorszak már rég véget ért, kipukkadt és tovaszállt, akár egy szétdurrant lufi, már a diszkó és az unalmas kommersz rock fénykora volt ez. Hatezer dollárból rántották fel az albumot, MC5-ba/Stooges-ba oltott beachboys-os rágógumipop olcsó gitárokkal, velejéig lecsupaszított három akkordos dalokkal, mert Johnny nem mert szólózni, annyira minimál, ha egy hangot elveszünk belőle, akkor megszűnik létezni, minden szám három perc alatti, itt hangzik el először dalba öntve a punk szó (Judy is a punk), a zsidó Joey pedig nácinak vallja magát. Van itt még együtt kántálható rigmus, „hey ho, let’s go!” (Blitzkrieg Bop) és botránydal a Now I wanna Sniff Some Glue (Most már szipuzni akarok) képében, ill. másik személyes ihletettségű dal is, ez a 53rd and 3rd, mely Dee Dee Ramone ifjúkori homoszexuális prostituáltként szerzett élményét meséli el. A történet röviden annyi, hogy az 53. és 3. utca sarkán álló kölyök fél megtenni a dolgot, de mégis elmegy egy illetővel, mert kell neki a pénz anyagra, majd, azt bizonyítván, hogy ő is erős, megöli kuncsaftját. Dee Dee nem tagadta, hogy a sztori nem valós, és egyes krónikások szerint tényleg látták őt korábban azon a környéken –abban a bőrdzsekiben és farmerben, amelyben az első lemez borítófotóján van megörökítve–, ahol a fiatal srácok stricheltek, hogy gyors pénzhez jussanak.

Harmadik lemezük az 1977-ben megjelent Rocket to Russia szintén kötelező tananyag. Tulajdonképpen az első lemez akkordmeneteit és szövegpaneleit váltogatták aztán sok ezer koncerten és tucatnyi albumon keresztül (de ez nem probléma, mert vannak még ilyen zenekarok, frankó zenekarok, pl. Iron Maiden, Motorhead, Bad Religion, etc.).

„A korai dalok az elidegenedés, elszigetelődés és frusztráció érzéséből fakadtak - azokból az érzésekből, amiket mindenki megél 17 és 75 éves kora között.” Joey Ramone

Valószínűleg a Ramones nevéhez fűződik a legtöbb tagadással kezdődő dalcím is – I don’t wanna go down to the basement, I don’t wanna walk around with you, I don’ wanna be learned – I don’ wanna be tamed, I don’t want you, vagy egyszerűen csak I don’ care. Dee Dee elmondása szerint az első pozitív hangvételű dal, amit írtak a Now I wanna sniff some glue, mely persze botrányt kavart. Nagy-Britanniában James Dempsey munkáspárti képviselő szorgalmazta, hogy tiltsák be a lemezt, mivel az ragasztó-szipuzásra bíztatja a fiatalokat és állítólag megnövekedett a szipuzáskor bekövetkezett halálesetek száma a tinédzserek körében. Indítványozta a parlamentben, hogy a ragasztók és oldószerek vásárlását kössék tizenhat éves korhatárhoz. A Ramones ekképp reagálta le a betiltási javaslatot az NME magazinban: „Remélem, mindenki érti, hogy ez a dal egy tréfa, tudjuk milyen veszélyes a cucc, mindig nagyon szarul vagy utána.” E botrány miatt, illetve mert Skóciában is elterjedt a szipuzás és úgy érezték, hogy rossz útra térítették rajongóikat, a következő albumra írtak egy számot, „Carbona Not Glue” címmel. Mert hát Carbonát szívni mégiscsak kellemesebb, mint szimpla ragasztót. De a második kiadásról már lehagyták a számot, tartva az esetleges jogi procedúráktól, ugyanis a Carbona bejegyzett márkanév.

Nem szükséges bizonygatni, hogy stílusteremtő, megkerülhetetlen, korszakalkotó dologról van szó. Továbbá nekünk, magyaroknak még az is növeli az értékét, hogy van itt egy négyéves korában Amerikába települt Tommy Ramone/Erdélyi Tamás dobos, producer. Becsüljük meg munkásságát és legyünk büszkék rá, hogy ennyi közünk volt a rock n’ roll történelemhez és az ő nevéhez fűződik a Blitzkrieg Bop, az ismertetőjeggyé és csatakiáltássá vált hey ho, let’s go refrén.

„PT-boat on the way to Havana
I used to make a living, man
Pickin' the banana.
Now I'm a guide for the CIA
Hooray for the USA!

Baby, baby, make me a loco
Baby, baby, make me a mambo

Sent to spy on a Cuban talent show
First stop- Havana au go-go
I used to make a living, man
Pickin' the banana
Hooray for Havana!” / Ramones – Havana Affair (1976)

Azóta sajnos 2001 és 2004 között három Ramone is távozott az élők sorából, Dee Dee-t beszippantotta a heroin, Joey-t és Johnny-t pedig magával ragadta a rák, nincsenek már. Csak örökség van, kimeríthetetlen.

Történelmi jelentőségű volt még a Ramones 1976. július 4-i koncertje a szigetországban, a londoni Roundhouse-ban. Innen indult el hódító útjára a műfaj, ugyanis azok közül a fiatalok közül, akik aznap este megnézték, amint a Ramones fél óra alatt ledarálja tizenhét számos műsorát, másnap már saját bandát alapítottak. A felszín alatt már itt is forrongott az újítási szándék, megelégelték a hosszú, kimerítő, felesleges gitár- és dobszólókat, viszont még sokan szerették volna megnézni élőben New York rémeit, mielőtt bármihez kezdenének. A közönség soraiban ott volt enyhe túlzással az összes későbbi klasszikussá vált brit punk rock banda a Sex Pistols, a Damned, a Clash tagjai. A helyi punkéletnek a Punk magazinhoz hasonlóan lett angliai fanzine változata Sniffin’ Glue címmel, illetve Anglia is kitermelte a saját Ramones-klónját, ez volt a The Lurkers.

A brit punk mozgalom azonban sokkal agresszívebb, erőszakosabb, dühösebb, ingerlékenyebb közeg volt. Innen erednek a láncok, orrkarikák, biztosítótűk, tarajos frizurák. Koncerteken taps helyett a köpködés ment és elszaporodtak a verekedések. És sajnálatos módon a zene, a mondanivaló háttérbe került, ezek az események és a divat került a híradóba, a magazinok címlapjára, lejáratva, aláásva ezzel a műfaj amerikai ágának, gyökereinek lényegét. Az angliai punkok mindenáron ragaszkodtak a politikai eszmék hangsúlyozásához, míg az amerikai vonulat épphogy politikamentes volt, ill. ha már ragaszkodunk a politikai aspektushoz, akkor apolitikus.

Ekkor mindenki szembe ment Legs McNeillel a Punk magazin egyik alapítójával és megpróbálták elhitetni vele, hogy a punk az teljes mértékben angol találmány, a lázadás legjobb formája, mely az osztályharcról, a kilátástalansággal való szembemenésről, gazdaságról, politikáról szól. De ebben ő már nem akart részt venni, nem versenyezhetett ezzel a dologgal és senkit sem érdekelt, hogy ő már lefoglalta ezt a cimkét a saját ifjúsági mozgalmának. Az ő általa kitalált elnevezés hamarosan jelenséggé nőtte ki magát és a punk kifejezés majdhogynem az angolosság mérőfokává vált.

Így emlékszik vissza Please Kill Me c. könyvében: „Most, hogy ott volt, kicsit sem akartam részt vállalni benne. A punk egyik napról a másikra éppen olyan baromság lett, mint bármi más. Pedig ez a csodálatos életerő, amelyet a zene artikulált, és amely a formák lerombolásáról szólt, arra ösztönözte a kölyköket: ne várják, hogy megmondják nekik, mit tegyenek, hanem alakítsák a saját életüket. Megpróbálta rávenni az embereket, hogy használják megint a képzeletüket. Arról szólt, hogy nem kell tökéletesnek lenni, igenelte az amatőrséget és a komikumot, azt hirdette, hogy az igazi kreativitás a zűrzavarkeltésből fakad, hogy az ember azzal kezdjen valamit, ami a keze ügyébe esik, és fordítson előnyére mindent, ami az életben zavaró, szörnyűséges vagy hülyeség… Egyszerűen érzékeltem a média hamisságát. A punk immár nem a miénk volt. Pontosan azzá lett, amit utáltunk. Úgy tűnt, hogy pontosan azzá lett, ami ellen kikeltünk, amikor elindítottuk a magazint.”

Így a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején felbukkanó bandákat utólag a proto-punk cimkével ruházták fel, a Ramones-tól számítva pedig minden punk rock lett, ami kicsit is hasonlított rá, értendő ez főleg az angliai előadókra. 1977-ben Angliában naponta tucatjával alakultak a zenekarok hirdetve az igét először csak a szigetországban, majd szépen átterjedt Európa többi részére és megfertőzte az egész világot, és a műfaj újabb ágakat, vadhajtásokat növesztett, de ez már egy másik történet.
_adam

I don't need anyone
Don't need no mom and dad
Don't need no pretty face
Don't need no human race
I got some news for you
Don't even need you too

I got my devil machine
Got my electronic dream
Sonic reducer
Ain't no loser
I'm a sonic reducer
Ain't no loser / The Dead Boys ­ Sonic Reduer (1977)

ÉRDEKESSÉG

A méltán legendás és sokat emlegetett Iggy Pop kis híján profi golfozó lett, és még mielőtt a mikrofonállvány elé lépett, dobolt az Iguanas-ban. A pop-rock történelemben nem egyszer fordult elő, hogy a bőrök és cinek mögül kilépve mikrofont (& gitárt) ragadtak arcok, íme néhány: Dave Grohl (Nirvana után Foo Fighters), Phil Collins (Genesis), Ringo Starr (Beatles), Bon Scott (AC/DC), Layne Staley (Alice in Chains), J. Mascis (Dinosaur Jr.), Chris Cornell (Soundgarden), Steven Tyler (Aerosmith), Bobby Gillespie (Jesus and the Mary Chain, Prmal Scream), Don Henley (Eagles), Roger Taylor (Queen után Cross), Jack White (White Stripes), és legyen egy magyar is, Frenk (Hiperkarma után szólóban).

A MŰFAJ PIONÍRJAI

The Velvet Underground, The Stooges, MC5, David Bowie, Ramones, Richard Hell & the Voidoids.

MÉLTÓ KÖVETŐK

A szintén new york-i The Dead Boys, az egész szigetországi első generációs punk mozgalom – Sex Pistols, The Clash, The Damned, Buzzcocks, The Stranglers, Wire, 999, Generation X, Subway Sect., Stiff Little Fingers, Rezillos, X-Ray Spex, The Lurkers, stb., majd az első generációs USA beli hardcore punk színtér nagyjai – Black Flag, Circle Jerks, Dead Kennedys, The Germs, X, usw…

KÖTELEZŐ IRODALOM

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me, A punkzene cenzúrázatlan története (Cartaphilus, 2009.)

KÖTELEZŐ MOZI

End of the Century - The Story of the Ramones

’60-AS ÉVEK – NÉMI KORKÓSTOLÓ

1960. 08. 25. Megnyitják a 17. nyári olimpiát Rómában, a magyarok hat aranyéremmel térnek haza, mellyel a nemzetek versenyében a hatodik helyen végez. Ez volt az első olimpia, melyről élő televíziós közvetítést adtak.

1961. áprilisában a „Vosztok-1” szovjet űrhajó megkerüli a Földet, fedélzetén Jurij Gagarin.

1961. augusztusában felhúzzák a Vasfüggönyt megkezdődik a berlini fal építése, mely 28 évig fog állni, tégláihoz rengeteg vér tapad.

1962. Kubai rakétaválság

1962. májusában Papp László legyőzi a dán Christensen-t, ezzel megszerzi a hivatásos Európa bajnoki ökölvívói címet, a chilei futball VB-n legyőzzük Angliát, de a negyeddöntőben kikapunk Csehszlovákiától.

1962. a novemberi pártkongresszuson hangzik el Kádár János „aki nincs ellenünk, az velünk van” elhíresült mondása.

1963. John Fitzgerald Kennedy gyilkos merénylet áldozata lesz Dallasban, a tettes Lee Harvey Osvald. 7 másodperc alatt 3 célzott lövés, összeesküvés-elméletek.

1964. 04. 05. József Attila születésnapjának évfordulóján először rendezik meg a költészet napát, szintén áprilisban nyílik meg az első abc.

1965. 05. 08. Bob Dylan elkészíti az első videoklipet. Tudta nélkül alkotott video-műfajt Dylan, amikor a Subterranean Homesick Blues promóciós anyagához a kamerába nézve állt, és dobálta el a dal szövegét tartalmazó kartonpapírokat.

1965. Világszerte tombol a Lennon, McCartney, Harrison, Ringo Starr iránti őrület, Beatle-mánia, Anglia legnagyobb exportcikke. A pop, a szórakozás és a művészet egybeforr.

1966. 07. 29. John Lennon kijelenti, hogy a Beatles nagyobb, mint Jézus. Lennon így nyilatkozott akkor: „A kereszténység el fog tűnni. Kifakul és összezsugorodik… Jelenleg népszerűbbek vagyunk, mint Jézus. Nem tudom, hogy a kereszténység, vagy a rock and roll tűnik el hamarabb.”

1965. augusztusában, miután észak-vietnámi őrnaszádok megtámadtak egy amerikai rombolót, az amerikaiak első ízben hajtanak végre légitámadást. Megkezdődik a vietnami háború. Amerika bevonul Saigonba, a légierő bombáz. Zajlik a Viertnami háború, egészen 73-ig, melynek végső mérlege – USA részéről 60 ezer áldozat, 150 ezer sebesült, Dél-Vietnám 250 ezer, Észak-Vietnam 650 ezer halott és 4 millió civil.

1966. Panelprogramok szerte az országban, a fejlődés mércéje a paneltömbök mennyisége és magassága. Az első televíziós táncdalfesztivál Magyarországon.

1966. 07. 29. John Lennon kijelenti, hogy a Beatles nagyobb, mint Jézus. Lennon így nyilatkozott akkor: „A kereszténység el fog tűnni. Kifakul és összezsugorodik… Jelenleg népszerűbbek vagyunk Jézusnál. Nem tudom, hogy a kereszténység, vagy a rock and roll tűnik el hamarabb.”

1966. augusztus – Utoljára lép fel a Beatles egy San Francisco-ban rendezett koncerten.

1967. február – A rendőrség számtalanszor razziázott Keith Richards és Mick Jagger nyaralóiban és otthonában, mindig találtak valami kevésbé legálisat. Az egyik leghihetetlenebbnek tűnő történet szerint, az egyik akció során Keith Richards redlandsi birtokán a helyszínre érkező rendőrök Mick Jagger fejét találták Marianne Faithful lábai között, amint éppen az énekesnő vaginájába helyezett Mars-szeletet falatozgatta.

1967. 03. 06-án, 86 éves korában meghal Kodály Zoltán, Bartók Béla mellett az ország legnagyobb zeneszerzője. Még ebben az évben bevezetik a GYES-t, melynek értéke 600 Ft.

1967. AZ USA-ban megjelenik a Rolling Stone magazin első száma.

1967. 07. 22. Meghal Kassák Lajos, a magyar avantgárd kiemelkedő alakja.

1967. 09. 30. Ezen a napon kezdi meg sugárzását a BBC Radio 1, 2, 3 és 4.

1967. 10. 08. A bolíviai dzsungelben elfogják Che Guevará-t és embereit, nem sokkal később kivégzik őket. A hír három nappal később Magyarországra is eljut.

1963 – 1968. között Andy Warhol művészgalerije, a The Factory ekkor New York 47. utcájában leledzett. Popkultúra formálás felső fokon, a pop arcai ikonná válnak – Elvis, Monroe, Lou Reed, Coca-Cola. A stílus innentől termék és márka.

1967. – Mozikban a Diploma előtt (The Graduate) Dustin Hoffman, Katherine Ross, Anne Brancoft. A képsorokat a Simon & Garfunkel zenéje kíséri, tökéletesen festve alá és le a hangulatokat, helyzeteket. Mrs. Robinson elcsábítja a világban helyét nem lelő, lázadó ifjúságot megtestesítő végzős fiút. Bár a filmben Anne Brancoft anyja is lehetne Dustin Hoffmannak, a valóságban mindössze hat év a korkülönbség.

1968. márciusában Varsóban több ezer egyetemista tüntet a sajtószabadságért és a demokráciáért, majd májusban diákzavargások kezdődnek Franciaországban, augusztusban a szovjet hadsereg magyar, lengyel, bolgár és kelet-német katonai segédlettel bevonul Csehszlovákiába. Prágai tavasz ¬ emberek tömege erőszak nélkül tiltakozik a városban állomásozó szovjet tankok jelenléte ellen. 50 halálos áldozat és 500 Sérült a mérleg, a demokratikus szocializmus megvalósíthatatlansága beigazolódik.

1968. 06. 08. Az amerikai rendőrség letartóztatja James Earl Ray-t, Martin Luther King gyilkosát.

1969. 03. 01-jén Jim Morrisont Miamiban letartóztatták közszeméremsértésért. A legenda szerint megmutatta farkát a közönségnek, viszont ez nem megerősített nyilatkozat. Az azonban biztos, hogy az 1970. október 30-án kimondott ítélet szerint hat hónap közmunka és 500 dollár a pénzbüntetés. Nem sokkal később Morrison 1971. július 3-án halt meg Párizsban.

1969. 03. 10. Van igazság – James E. Ray-t Martin Luther King gyilkosát 99 év börtönre ítéli a memphis-i bíróság.

1969. 05. 21. Halálra ítélik Robert F. Kennedy gyilkosát, a jordániai Szirhán Bisára Szirhán-t.

1969. júliusában Neil A. Armstrong-gal, Edwin Aldrin-nal és Michael Collins-szal a fedélzetén útjára indul az amerikai Apollo-11 űrhajó, hogy végrehajtsák az első Holdra szállást. Holdra lép Armstrong, zászlót tűz, lábnyomot hagy.

1969. augusztus – Woodstock fesztivál, több mint 400 ezer koncertlátogató részvételével.

1969. 10. 21. Meghal Jack Kerouac, a tévelygő lázadó generáció példaképe, az Úton szerzője.

1969. 12. 06. Altamonti fesztivál, a hippi mozgalom halála – a Rolling Stones a helyi Hell’s Angels banda tagjait bérelte fel securitysnek, a fizetség 500 dollár értékű sör. Botrány, fékezhetetlenség, négy halott.

1970. Willy Brandt német kancellár jelképes és elhíresült varsói térdre borulása az emlékmű előtt, melyet a német náci megmozdulások lengyel áldozataiért emeltek. A térdre borulás spontán, megható és jelképes, mellyel népe nevében kér elnézést a hitleri diktatúra áldozataitól és nemzeteitől.

1970. 05. 08. Let It Be címmel jelenik meg a Beatles utolsó albuma, Amerikában 15-én jelent meg az utolsó nagylemez.

Az Illés zenekar 1970-ben egy BBC-nek adott interjú miatt hét hónapig nem léphetett fel Budapesten.

1970. december 21-én a Fehér Házban Nixon elnök fogadta az akkor 35 éves Királyt, Elvis Presley-t, aki azzal kereste fel őt, hogy FBI ügynök szeretne lenni.