Stephen Hawking

 „Világos, hogy csupán a főemlősök egyik fejlett fajtája vagyunk, egy kis bolygón keringünk, egy teljesen átlagos csillag körül, a százmillió galaxis külső peremén. De a civilizáció hajnala óta az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell, hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében, s mi lehetne különlegesebb annál, hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk, akármilyen rossznak is tűnik az élet, mindig lehet tenni valamit. Amíg van élet, van remény.” - Stephen Hawking

Indulj el egy úton

Nincs szükség túl nagy számvetésre ahhoz, hogy belássam, bármi nagyobb probléma előtt állva egy – egy futás hozta felszínre a választ lelkem bugyrából. Így volt ez szerelmi bánatnál, egy komolyabb dolgozat előtt, a gazdasági válság kellős közepén állást keresve (bár akkor még nem volt tiszta, hogy válság van), munkahelyváltáskor, de ezekről majd később.

Túlmisztifikálás nélkül mondhatom, a futás során az izzadság párlatával együtt rengeteg káros anyag távozik szervezetemből, így minden hasonló cselekmény terápiás jelleggel bír. Erről írok itt, mit tanulok futás közben magamról, másokról, az életről, a futásról – miközben ígérem, igyekszem szem előtt tartani a senki sem tudhatja meddig él, ezért iparkodjék tömören kifejezni magát passzust. Ahogy gyermekkori hősöm, Thomas Sullivan Magnum mondta mindig, meg kell hallani, mit súg az a bizonyos belső hang. Ehhez azonban ki kell szűrni a zajt, és erre tökéletesen alkalmas az intenzívebb testmozgás. A pulzusszám visszaállásakor elcsendesül a forgatag, egy pillanatra lenyugszik a világ, akkor kell fülelni.

A sport kiváló önismereti tréning, optimális keretek között tartva önbizalomfejlesztő, a testi egészség fenntartása mellett remek eszköz önmagunk belső világának feltérképezéséhez, mely segít belőni, hogy mégis hol van a helyünk a világban. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mind fizikailag, mind mentálisan célszerű megtartani az arányokat, legyenek határozott céljaink a testmozgásban, pl. negyvenöt perc alatt futni a tíz kilométert, vagy gyertyaállást kitartani két teljes percig, ennek megfelelően lelkileg se’ dekkoljunk ugyanabban a kátyúban, lendüljünk ki onnan mielőbb.

Azaz, érzelmileg ne ugyanazok a sérelmek vezéreljenek, ne hagyjam elhatalmasodni magamon azt, ami ellen küzdök, érzelmileg ne ugyanott tartsak 2019-ben, mint 2015-ben, ezt szolgálja nekem a futás, és annak dokumentálása, ami menet közben zajlik bennem, azaz a kompromisszumok nélküli naplóírás.

Békét lelni és meghallani a belső hangot, erről szól ez az egész, minden másra ott van minden más.