ne kérdezz semmit

Minimalizmus - élettér elmélet

A rend a lelke mindennek filozófiája kétségtelen egy azon dolgok közül, melyet édesanyám neveléséből hoztam magammal, annak ellenére, hogy ez így konkrétan kimondva sosem hangzott el. Mindig rend volt, bár talán, összesen kétszer láttam takarítani. Nem hiába, a lényével nevel a szülő.

 

Egyszerűen mindennek megvolt a maga helye, és amit elvett, azt ugyanoda rakta vissza. Ez az egyszerűsített formula viszonylag könnyen kezelhetővé és gyorssá tette a mindennapok menetét. Természetesen, ezt utólag vettem észre és tudom megfogalmazni, édesanyámnak hála ez a minta erőfeszítés nélkül kialakult bennem.

Már túl vagyok pár költözésen, és bár nem vagyok a tárgyhalmozás híve, azért a jelenlegi életteremben is akadnak tárgyak, melyeket inkább kerülgetek, mintsem használnék (ruhák, poharak, bögrék). Modern világunkban gyakran hangoztatjuk, hogy tárgyaink eluralkodnak rajtunk, mégis legtöbbünk folytatja a gyűjtögető életformát.

Napjainkban, bizonyos körökben futótűzként terjed az egyre divatosabb minimalista kifejezés, mely annyit tesz, hogy a lehető leghasznosabb és legszükségesebb tárgyakat hagyjuk meg magunk körül. Ez több szempontból is az egyén előnyére válhat, gondoljunk a takarításra, rendrakásra fordított időre, az ezzel járó költségekre. A minimalista életformának egyrészt van egy környezettudatos oldala, másrészt egy gazdasági, a kettő természetesen összefügg. Gondoljunk arra a tipikus példára, hogy a tárgyak zöme csak addig tűnhet érdekesnek és értékesnek, amíg nem birtokoljuk. Két éve alkalmazom a pénzügyi könyvekből eltanult hét napos szabályt, amely egyszerűen annyi tesz, hogy hét napig mérlegeljük, hogy mennyire szükséges az adott árucikk, valóban szükségünk van-e rá. Ezáltal kizárjuk az impulzus vásárlás lehetőségét, és könnyen rádöbbenünk, hogy a dopamin-rush valóban létezik, de csak egy illúzió. Tehát a megvásárolt termék csak ideig-óráig okoz örömet. Addiktív ruhavásárlóknak hasznos kezdés lehet, ha szezononként csak egy ruhadarabot vásárolnak – a megfelelő darab kiválasztása egy izgalmas játék, amely szintén megdobja kicsit a boldogsághormon készletet.

Naponta szaporodik a minimalizmust propagáló videók száma, viszik a könyveket antikváriumba, ruhákat rászorulóknak, vagy egyszerűen a feleslegessé vált holmik eladásra kerülnek a megfelelő platfromon. Tény, hogy kacatoktól függetlenül gyorsabban lehet alkalmazkodni, egy bőröndbe bepakolva utazni, vagy költözni. Lelkileg és mentálisan is felszabadítóbb egy stressz-mentes, harmonikus, levegősebb, tágasabb térben létezni.

Azonban ügyeljünk arra, hogy mint mindenben, itt is az egyénen múlik, hogy kinek mi a sok és mi a kevés, ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Nem javaslom, hogy azonnal rámoljuk ki a lakást és osztogassunk szét mindent, hogy aztán megbánjuk és egy fontos tárgy elvesztése okozzon bűntudatot, szorongást. Nem lóverseny, van idő végiggondolni mire van szükségük, csak magunk tudjuk, hogy mi porosodik évek óta érintetlenül, ill. mely eszközöket használjuk ténylegesen, örömmel és rendszeresen. Magam részéről viszonylag sok ruhám van, megszámoltam, jelenleg négy pólóban és két pulcsiban még érintetlenül benne van az árcédula, egyszer sem hordtam. Eddig egy dologban vagyok biztos, a könyveimtől nem fogok megválni, szeretem az illatukat, az általuk nyújtott élményt, a rendszert, ahogy sorakoznak a polcon. És szeretem azt a pár tárgyat, ami a könyvespolcon helyet kapott – tini nindzsa teknőc figura, lego Simpsons, karácsonykor templomból hozott gyertya, bakelit lemez -, mely’ számomra mind pozitivitást sugároz. Erről van szó, olyan teret teremteni, amelyben feltöltődünk, megnyugvást lelünk.

Nyerjük vissza, és gyakoroljuk a kontrollt életünk felett. Birtoklási vágytól mentesen, tágasabb terekben, csend lesz a fejben, nem lesz unalmas és üres az élet, épp’ ellenkezőleg, ebben rejlik a hosszú távú harmónia, boldogság és kiegyensúlyozott élet.

hajó leszel

ne keresd a igazit

trve love

burger

VAN

Jézus